Kezelt BETEGSÉGEK

Vállbetegségek

Az alábbi panaszok kivizsgálásával és kezelésével foglalkozom. Kattintson a témára a jellemző tünetek, a diagnosztika és a kezelési lehetőségek részleteiért.

Betegségek

Vállbetegségek

Rotátorköpeny-tendinopathia

A rotátorköpenyt alkotó inak fontos szerepet töltenek be a váll mozgatásában és stabilizálásában. Az inak túlterhelése és degeneratív elváltozásai gyakori okai a vállfájdalomnak, különösen ismétlődő fej feletti mozgások, sport vagy fizikai munka esetén.

A fájdalom leggyakrabban a váll külső részén jelentkezik, bizonyos mozdulatokra fokozódik, és az éjszakai alvást is zavarhatja. Gyakori a kar fej fölé emelésekor vagy terheléskor jelentkező fájdalom.

A diagnózis alapja a panaszok részletes átbeszélése és a fizikális vizsgálat. Ultrahangvizsgálattal az inak szerkezete dinamikusan is megítélhető, szükség esetén MR- vizsgálat egészítheti ki a kivizsgálást.

Az esetek jelentős részében műtét nélkül kezelhető. A terápia alapját a megfelelően felépített gyógytorna és a terhelés módosítása jelenti, szükség esetén gyógyszeres vagy injekciós kezeléssel kiegészítve. A kezelés mindig az elváltozás és a beteg panaszainak függvényében történik.

A rotátorköpeny inainak szakadása kialakulhat sérülés következtében, de gyakran fokozatosan, az inak degeneratív elváltozásának talaján jön létre. A szakadás lehet részleges vagy teljes vastagságú, és mérete is jelentősen eltérhet.

Fájdalom, éjszakai panaszok és a váll terhelhetőségének csökkenése jelentkezhet. Nagyobb vagy sérülés következtében kialakult szakadás esetén kifejezett gyengeség, illetve a kar emelésének nehezítettsége is előfordulhat.

A fizikális vizsgálat mellett az ultrahang kiemelt szerepet játszik a rotátorköpeny megítélésében. Segítségével meghatározható az érintett ín, a szakadás kiterjedése és az inak dinamikus működése. Bizonyos esetekben MR-vizsgálat is szükséges lehet.

Nem minden rotátorköpeny-szakadás igényel műtétet. A döntést többek között a szakadás típusa és mérete, kialakulásának módja, a beteg életkora, aktivitása, panaszai és céljai határozzák meg. Konzervatív kezelés mellett indokolt esetben műtéti rekonstrukció jöhet szóba.

A váll egyik leggyakoribb panaszegyüttese. A fájdalom kialakulásában a rotátorköpeny inainak és a subacromialis bursának irritációja, túlterhelése, valamint a váll mozgásának és terhelésének megváltozása egyaránt szerepet játszhat.

Tipikus a kar emelésekor jelentkező fájdalom, különösen fej feletti mozdulatok során. A fájdalom éjszaka, az érintett oldalon fekve is fokozódhat.

A fizikális vizsgálat mellett ultrahanggal jól vizsgálhatók a rotátorköpeny inai és a subacromialis bursa, valamint mozgás közben dinamikusan is értékelhetők a váll képletei.

Elsődlegesen konzervatív kezelés javasolt, amelynek fontos része a célzott gyógytorna és a terhelés megfelelő módosítása. Bizonyos esetekben injekciós kezelés is alkalmazható. Műtéti kezelés csak megfelelő indikáció esetén válik szükségessé.

Meszes váll esetén kalciumtartalmú lerakódás alakul ki a rotátorköpeny valamelyik inában, leggyakrabban a supraspinatus ín területén. Az elváltozás hosszabb ideig tünetmentes lehet, máskor hirtelen kialakuló, igen erős fájdalmat okozhat.

A fájdalom lehet fokozatos vagy hirtelen kezdetű. Akut szakban kifejezetten erős lehet, jelentősen beszűkítheti a váll mozgását és az éjszakai alvást is megnehezítheti.

A meszesedés ultrahanggal jól ábrázolható, és annak helye, mérete, illetve szerkezete is vizsgálható. Szükség esetén röntgenvizsgálat egészítheti ki a diagnosztikát.

A kezelés a panaszok és a meszesedés aktuális állapotának függvénye. Gyógyszeres kezelés, gyógytorna és injekciós kezelés mellett megfelelő esetben ultrahang-vezérelt lavage, azaz a mészdepó átöblítése is szóba jöhet. Műtéti eltávolítás ritkábban szükséges.

A befagyott váll a vállízületi tok elváltozásával járó kórkép, amely fájdalomhoz és fokozatosan kialakuló, jelentős mozgásbeszűküléshez vezet.

Kezdetben gyakran a fájdalom dominál, amely éjszaka különösen erős lehet. Később egyre kifejezettebbé válik a mozgásbeszűkülés: nehézzé válhat például az öltözködés, a haj fésülése vagy a kéz hát mögé helyezése.

A diagnózis elsősorban a jellegzetes panaszok és a fizikális vizsgálat alapján állítható fel. A képalkotó vizsgálatok elsősorban más vállbetegségek kizárásában segíthetnek.

A kezelés függ a betegség aktuális szakaszától. Fájdalomcsillapítás, megfelelően időzített gyógytorna és szükség esetén ízületi injekció alkalmazható. A legtöbb eset konzervatívan kezelhető, elhúzódó, jelentős mozgásbeszűkülés esetén azonban műtéti megoldás is szóba jöhet.

A biceps hosszú fejének ina a vállízület területén halad, ezért elváltozásai gyakran társulnak más vállbetegségekhez, például rotátorköpeny-sérüléshez vagy labrumeltérésekhez.

Elsősorban a váll elülső részén jelentkező fájdalom jellemző, amely emelésre vagy terhelésre fokozódhat. Az ín szakadása esetén a felkar alakjának jellegzetes megváltozása is kialakulhat.

A fizikális vizsgálat mellett az ultrahang különösen alkalmas a biceps ín vizsgálatára, mivel annak helyzete és mozgása dinamikusan is megítélhető. Bizonyos ízületen belüli eltérések vizsgálatához MR szükséges lehet.

A kezelés az elváltozás típusától és a társuló vállbetegségektől függ. Konzervatív kezelés mellett tartós panaszok vagy bizonyos sérülések esetén műtéti megoldás is indokolt lehet.

A labrum a vállízületi vápa szélén elhelyezkedő rostporcos gyűrű, amely szerepet játszik az ízület stabilitásában. A felső részén kialakuló sérülést nevezzük SLAP-laesiónak, amely érintheti a biceps hosszú fejének eredését is. Kialakulhat sérülés, ismétlődő fej feletti terhelés következtében, illetve az életkor előrehaladtával degeneratív eltérésként is.

Mélyen a vállban jelentkező fájdalom, kattogás vagy bizonyos mozdulatokra jelentkező kellemetlenség fordulhat elő. Sportolóknál, különösen fej feletti sporttevékenység során, teljesítménycsökkenést is okozhat.

A panaszok és a fizikális vizsgálat mellett a labrum megítélésében elsősorban MR- vizsgálatnak van szerepe. Fontos, hogy a képalkotó eltérést mindig a beteg panaszaival és a fizikális vizsgálat eredményével együtt értékeljük, mivel tünetmentes labrumeltérések is gyakoriak.

A SLAP-laesio önmagában nem jelent automatikusan műtéti indikációt. A kezelés megválasztását a beteg életkora, aktivitása, sporttevékenysége, panaszai és az esetleges társuló vállbetegségek egyaránt befolyásolják. Elsődlegesen gyakran konzervatív kezelés javasolt, megfelelő indikáció esetén azonban műtéti megoldás is szóba jöhet.

Vállficam során a felkarcsont feje elhagyja az ízületi vápát. A sérülés következtében károsodhatnak a váll stabilitását biztosító képletek, ami később ismételt ficamhoz vagy bizonytalanságérzéshez vezethet.

Ismétlődő ficamok mellett előfordulhat, hogy bizonyos kartartásokban a beteg úgy érzi, válla „ki akar ugrani”. Sportolóknál ez jelentősen korlátozhatja a teljesítményt akkor is, ha újabb teljes ficam nem következik be.

A fizikális vizsgálat mellett a korábbi ficamok, a beteg életkora, aktivitása és sporttevékenysége is fontos. A csontos és lágyrészsérülések pontos megítéléséhez röntgen-, MR- vagy CT-vizsgálat válhat szükségessé.

Az első ficam után nem minden esetben szükséges műtét. Visszatérő instabilitásnál azonban a műtéti kezelés gyakran indokolt. A megfelelő eljárás kiválasztása az instabilitás típusától, a lágyrész- és csontsérülésektől, valamint a beteg aktivitásától függ.

Az acromioclavicularis (AC) ízület a kulcscsont és a lapocka vállcsúcsi nyúlványa között helyezkedik el. Az ízület kopásos elváltozásai gyakoriak, azonban nem minden esetben okoznak panaszt.

A fájdalom jellemzően a váll tetején, jól körülhatárolható területen jelentkezik. Fokozódhat a kar mellkas előtt történő keresztbe mozgatásakor, fej feletti tevékenységeknél, sportoláskor vagy az érintett vállon fekve.

A fizikális vizsgálat mellett röntgen- és ultrahangvizsgálat segíthet az AC-ízület eltéréseinek megítélésében. Mivel a kopás képalkotó vizsgálatokon panaszmentes esetben is gyakran látható, fontos annak eldöntése, hogy valóban az AC-ízület felelős-e a fájdalomért. Ebben diagnosztikus injekció is segítséget nyújthat.

Elsődlegesen konzervatív kezelés javasolt. Tartós panaszok esetén az AC-ízületbe adott, ultrahanggal célzott injekció diagnosztikus és terápiás céllal egyaránt alkalmazható. Műtéti kezelés megfelelően kiválasztott, konzervatív terápiára nem javuló esetekben jön szóba.

A vállízületi arthrosis során az ízületi porcfelszín fokozatosan károsodik. Előfordulhat elsődlegesen, korábbi sérülés vagy műtét következményeként, illetve más vállbetegségek talaján.

Terhelésre és mozgásra jelentkező fájdalom, fokozatos mozgásbeszűkülés, merevség és esetenként az ízületből származó recsegés-ropogás jelentkezhet.

A fizikális vizsgálat mellett a diagnózisban elsősorban a röntgenvizsgálatnak van szerepe. Bizonyos esetekben további képalkotó vizsgálat szükséges a kezelés megtervezéséhez.

Enyhébb esetekben konzervatív kezelés, gyógytorna, fájdalomcsillapítás és szükség esetén injekciós kezelés alkalmazható. Előrehaladott, jelentős életminőség-romlást okozó arthrosis esetén vállprotézis-beültetés jelenthet megoldást.

Váll- vagy könyök problémája van?

Kérjen időpontot kivizsgálásra — telefonon vagy az online űrlapon.